Gólyakalauz

Megint beköszöntött az ősz. Igaz, a levelek még nem sárgulnak, és a nap is melegen süt, de mindenki érzi, hogy vége a nyárnak, hiszen az egyetem is újra hallgatóktól hangos. A rutinosan az épületek között ingázó felsőbb évesek között ismét elveszettnek tűnő kis gólyák próbálnak boldogulni.

Az „újoncok” a járdán állva, kezükben a Neptunról kinyomtatott órarenddel, tanácstalanul kérdezgetik egymást: „Ez az E? Vagy a másik? De akkor melyik a B?” Nézve őket kicsit magamra ismerek, mikor három évvel ezelőtt én is ilyen kétségbeesetten kerestem, vajon hol is vagyok, és hol is kellene lennem? Egyformának tűnt a sok hatalmas épület, nem értettem, ha van A, B meg C, vajon hová tűntek az F, a G vagy az ABC további betűivel jelzett házak? Némely kérdésemre ma sem kapok választ, az egyetem soha nem fogja felfedni az összes titkát előttünk. Emlékszem, ahogy a felsőbb évesek csoportokban vonultak az általam nem ismert H épületbe (most már tudom, hogy ez a közeli utcában lévő presszó), vagy szerda esténként az úgynevezett „Mythos Tanszékes” bulikon találkoztunk. Felejthetetlen élmény az első pár hét, az biztos. Semmi mást nem kell csinálni még, mint megismerni Veszprémet.

De hogyan is lehet minél jobban eltölteni ezt a három-öt – némelyikünknek talán több – évet? A legfontosabb, hogy amiben csak tudtok, vegyetek részt! Lépjetek be diákszervezetekbe, öntevékeny körökbe, járjatok rendezvényekre, ismerkedjetek! Ha valamire jutni akartok az életben, mert nem apuci és anyuci teszi a feneketek alá a házat, kocsit, munkát, akkor meg kell teremtenetek a kapcsolati tőkéteket. Minél több embert ismertek, annál könnyebben boldogultok majd, ha kikerültök az egyetem oltalmazó falai közül.

Az Egyetemi Könyvtár egy remek hely, ha a két óra között sok időtök van, de ahhoz, hogy hazamenjetek és visszaérjetek órára, kevés. Korszerű, hangulatos, rengeteg géppel és jobbnál jobb szakirodalommal van felszerelve, ami a beadandókhoz sokszor elengedhetetlen.

Persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Veszprémben tanulunk. Rengeteg látnivaló, érdekes szobrok, hangulatos kis utcák, eldugott kávézók, parkok, színház, mozi biztosítanak helyet a kikapcsolódáshoz. Mindezek mellett pedig rengeteg sportolási lehetőség van egyetemi és városi szinten is. A modern balettől az aerobikon át a csapatjátékokig rendkívül széles palettáról válogathattok, hogy teljesítsétek a kötelező testnevelés féléveket, vagy csak szimplán mozogjatok egy jót.

Ha már mozogtatok, valahol pótolni kell az elvesztett energiát. Az egyetemhez legközelebb a menza van, de az utcában vagy pár utcával arrébb is találtok sok jó éttermet, ahol meg lehet tömni a bendőnket egész emberi áron.

Egy egyetemista más ritmusban éli az életét, mint a város többi lakója. Reggel felkelünk, elmegyünk órára, délután még belefér egy kávé valahol a barátokkal, és máris készülhetünk a hajnalig tartó bulikra, hiszen minden este tartogat valamit, csak jó helyen kell keresni. Pirkadatig bulizunk, majd reggel újra felkelünk. Akinek mégsem sikerül, ne keseredjen el, hiszen valaki mindig bemegy órára, majd vizsgaidőszakban úgyis kölcsönadja egy fénymásolás erejéig a jegyzeteit. Megismerkedtek majd az AKÓ-val, az ÖKÖR-rel, a VEN-nel – amikről mi „öregek” elég sokat tudunk mesélni, ha van időtök végighallgatni -, illetve szerveznek majd nektek szakestet, szakkirándulást, gólyabált, ahol tanáraitokkal együtt bulizhattok.

Az órákon a legjobb, ha minél aktívabbak vagytok. A tanárok többsége – főleg gyakorlati órákon – hiábavaló próbálkozásokat tesz hétről hétre a hallgatók órába való bevonására, és csalódottan látja, hogy ez már nem az a korosztály. Ha el meritek mondani a véleményeteket, javaslataitokat, megosztjátok másokkal a tudásotokat, sokkal felszabadultabb, vidámabb, és – higgyétek el – hasznosabb lesz az óra, ráadásul nem tűnik olyan hosszúnak, kibírhatatlannak sem. Aztán vigyázni, hamar jön a ZH- és vizsgaidőszak. Addigra figyeljetek majd, hogy a Neptun zsebe a gyűjtőszámlán ne maradjon üresen! De ez még odébb van.

Remélhetőleg az elmúlt pár hétben sok tapasztalatot szereztetek az egyetemista évek szépségeiről, és három év múlva ti is nevetve gondoltok majd vissza gólyaévetekre, ahogy azt mi is tesszük néha.